Woodruff - And the Schnibble of Azimuth

A múlt

Az emberiség bizony sosem tartozott a békés fajok közé. Az ősember még csak a szomszéd szép, zöld nőjét kívánta meg, beérte kisebb balhékkal, de ahogy egyre kifinomultabb lett a gondolkodásmódja, a hajlama is úgy fejlődött a háborúságra. Egy szép napon aztán eljutott arra a pontra, mikor egyetlen gombnyomással el tudta törölni az egész faját a Föld színéről. Ezt lehet szó szerint is érteni, hiszen a harcok a túlélési készséget is fejlesztették, így aki tudott, veszély első jelére föld alatti óvóhelyekre vonult, hogy ott vészelje át az atomháború következményeit.

Teltek-múltak az évek, úgy körülbelül száz, mikor az emberek előmásztak odvaikból, és rácsodálkoztak a világra. Szegényeknek nagyot kellett csalódniuk, a lepusztult, halott vidékek helyett mindenütt buja, virágzó dzsungelt találtak. Valamint egy új fajt, a boozookot.

Ez a békés nép összhangban élt a környezetével, bölcs vezéreik irányítása alatt fejlett, kiegyensúlyozott társadalmat hoztak létre.

Az már csak természetes, hogy ez a fajta mentalitás szúrta az emberek szemét: ha nekik hosszú évezredeken át kellett egymás torkát harapdálniuk, a boozookok se érezzék olyan jól magukat! Gyorsan leigázták őket, aztán újdonsült rabszolgáik segítségével megalapították a Várost.

Újabb hosszú évek vánszorogtak tova, melyek során a találékony emberek az elnyomás és kizsákmányolás egyre furmányosabb módjait fejlesztették ki. Rájöttek, ha megvonják a boozookoktól megszokott ételeiket, legyengülnek, és könnyen befolyásolhatóak lesznek. Hasonló mód elérték, hogy a Bölcsek elfeledjék a Hatalom Szótagjait, melyekkel csodálatos tetteket tudtak véghezvinni. Egyre emelték az adókat, míg a szerencsétlen kis manók már nem voltak többek lélektelen báboknál.

A közelmúlt

És ekkor tűnt fel Azimuth professzor. Igazi lángelme volt az öreg, különös találmányaival egy csapásra kivívta magának a hírnevet tudóstársai körében. Ám nem mindenki nézte jó szemmel ténykedését, hisz politikai eszméi a kormány megreformálására, a boozookok felszabadítására irányultak. Épp legújabb találmányán dolgozott kis „segítőtársa”, a csecsemő Woodruff oldalán, mikor hangos reccsenéssel betört az ajtó, és Nagyparóka emberei ugrottak be rajta. Épp annyi ideje maradt, hogy a még kipróbálatlan viblefrotzert Woodruff fejére helyezze, és elrejtse a ládikájában, mielőtt elhurcolták volna.

Már ez is elég nagy megrázkódtatás lett volna szegény csöppségnek, de a gonosz rémúr nem érte be ennyivel: könyörtelen precizitással mészárolta le a Whoopyt, a plüssmackót.

Woodruff összekuporodva, a félelemtől rettegve ült a sötét ládika alján, míg a percek peregtek. A megrázkódtatás hatására öntudatlan állapotba került, szinte föl se tűnt neki, hogy a teste lassan változni kezdett. Csontjai megnyúltak, izmai keményebbek lettek, hangja elmélyült, és szőr serkent az állán: a viblefrotzer, az öregedésszabályozó megkezdte a működését.

A jelen

Itt kapcsolódsz be a történetbe, méghozzá nem is akármilyenbe. A legnehezebb kalandjátékok egyikével kerülsz szembe, ahol semmi nem úgy működik, mint azt képzelnéd. Olyankor kell dobnod, mikor elkapnod kéne, összerakás helyett szétszedned és beszélgetés helyett… nos, beszélni rengeteg fogsz, sok-sok sületlenséget. :)

Mikor kilépsz nevelőapád, a professzor ajtaján, semmire sem emlékszel. Nem is csoda, nem egyszerű feldolgozni a téged ért megrázkódtatásokat, különösen, ha hozzávesszük a pár perc alatt lezajlott gyermek-, tini és serdülőkort. Indulj hát el felfedezni a világot, ahogy a nagyok látnák!

Hamar el fogod veszteni tudatlanságodból adódó naiv ártatlanságod, amint megpillantod a földön heverni kedves mackód apró gombszemét. Elmédbe villannak a képek: a széttört ajtó, az üvegszilánkok, a lövések… és Nagyparóka! Már tudod, mit kell tenned, kit kell legyőznöd.

Ne tétovázz, indulj el a csöves telep felé, ahol bármilyen információ kapható, ha sikerül addig életben maradnod. Mondjuk, ez máris kérdésessé válik, amint a hídra lépsz, mely a város egyetlen, tisztának legkevésbé sem nevezhető vizű folyócskája fölött ível át. A rajta tanyázó, félelmetes froad terjedelmes mérete lehetetlenné teszi a továbbjutást, ám túl lusta ahhoz, hogy akár egy centit is odébb mozduljon. Nagy szerencséd van, amiért jó hangulatában találod, így beéri azzal, hogy - igaz, nem túl gyengéden - lesegít az alsóbb szintre. Más utat kell találnod.

A parton ücsörgő koldus segítségedre lehet ebben, kedves szavaival megoldja a dilemmádat, hogy vajon megkockáztasd-e az átkelést a vízen. Megnyugodva, hogy nem eshet bántódásod, ábrándozva kezdesz el a túloldal felé gázolni, így eleinte fel sem tűnik az a különös szag, mely körülvesz. Csak mikor lepillantasz veszed észre, hogy a savas víztől már füstöl a talpad.

A csöves gúnyos kuncogását látva méltatlankodva ugrasz vissza a kétes biztonságot nyújtó szárazföldre. Nem hagyhatod büntetlenül ezt a pimaszságot, hajítsd fejbe a melletted heverő doboz alól kikandikáló csavarral. Az édes bosszút csak még szebbé teszi a másik reakciója, aki homlokráncolva vágja hozzád crocomoth bakancsát. Sajnos ez csak egyetlen darab, de könnyedén megszerezheted vele a párját Azimuth erkélyének tetejéről. Ráadásul abban megtalálod a professzor fényképét is.

Végre gond nélkül át tudsz kelni a folyón, hogy visszaszerezd elhajított csavarodat, és eljuss a helyi kocsmába, melyet volt tanítónőd üzemeltet. Meglepődve üdvözöl, és máris afelől kezd érdeklődni, hogy nem mulasztottad-e el megtanulni azt a sok mindent, amit egy ekkora fiúnak tudnia illik. Mikor meghallja, hogy még olvasni sem tudsz, fejcsóválva nyújtja át neked az „A” követ, melyet nevelőapád bízott rá, és szigorúan a lelkedre köti, hogy hozz valamiféle szöveget, melynek segítségével bepótolhatod a hiányosságot.

Most, hogy felnőtt lettél, végre megteheted, amit rég áhítottál: elegyedj szóba az italozó nagyokkal! A sarokban üldögélő vendégtől elkunyerálhatod a kávéját, de addig nem hajlandó a kérdéseidre válaszolni, míg be nem mutatkoztok egymásnak. Azimuth fotóját felmutatva a tanárnőtől megtudhatod a nevét, és mikor te is elárulod neki a sajátodat, rögtön megváltozik a hozzáállása. Ő J. F. Sebatian, az Ember, Aki Mindent Tud, Vagy Legalábbis Azt Hiszi. Mindenesetre fényt derít pár apróságra, melyek hiányoztak a történtek megértéséhez, és eljuttat abba a külön világnak is beillő tudatállapotba, melyben a képzelet feliratok aljánál elrejtett ecseteket teremthet.

A bár előtt újabb ember könyököl, szép nagy, borvirágos orral és alkoholtól mámoros fejjel. Mivel így nem különösebben bizonyul szórakoztató traccspartnernek, nyújtsd át neki a kávét, hátha attól kijózanodik. Vesztére ez valóban megtörténik, így rádöbben, hogy valami nagy bánata lehetett, amiért inni kezdett, de még mindig elég ködös a tudata ahhoz, hogy ne emlékezzen az okra. Azért úgy véli, mégiscsak jó szolgálatot tettél neki, és átnyújtja a meteozon figyelőjét, mellyel meglehetős pontossággal kiszámíthatóak a természeti jelenségek bekövetkeztének helyei. Markolj fel pár tollat a zsákból, mártogasd kátrányba az ecsetedet (Most mit csodálkozol? Ez teljesen elfogadott viselkedés minden kalandjátékban.), aztán indulj vissza a városba.

A felnőttekkel folytatott épületes beszélgetésed friss önbizalommal tölt el, energikusan lépsz fel a hídra, elhatározva, hogy most senki nem állíthat meg, mégis megszeppensz, mikor meglátod a froag terebélyes hátát. Gyűjtsd össze bátorságod maradék morzsáit, és kocogtasd meg a vállát! Bizonyára váratlanul érhette tetted, mert ijedtében a folyóba veti magát. Szegényke! De legalább nem gorombáskodik veled többet.

A továbbiakon morfondírozva sétálj el a Lépcső útig, ahol régebben mindig akadt pár üres konzerves doboz, melyeket rugdalva okos gondolatok pattantak ki a kobakodból. Most sincs ez másként, legalábbis, ami a konzerveket illeti, ám az egyetlen dolog, ami kipattan, az egy babszem, mely a kockakövekre esik. Nos, a semminél ez is biztos több, markold fel dobozostul, és indulj el vissza, a szomorú boozook utcájába.

Ki tudja, hogy kerülte el eddig a figyelmedet az a kő, mely a tanítónőtől kapott A betű lenyomatát viseli. Mikor megpróbálod egymásba illeszteni őket, pontosan összesimulnak, és a feltáruló rekeszből előpottyan a tobozonod, ez a kicsiny videofon-fax-TV, benne nevelőapád üzenetével. Oh, milyen előrelátó volt az öreg, hogy így elrejtette az avatatlan szemek elől! És milyen szenilis, hogy még neked is elfelejtette megemlíteni, hol találhatod… Sebaj, fő hogy végül ráakadtál.

Az ablakban kötögető fess menyecskével beszélgetve megtudhatod, hogy nagy csodálója Azimuth professzornak, folyamatosan nyomon követte munkásságát, egész az elrablásáig. Mikor megmutatod neki a fényképét, gyűjteményéből előbányássza a hozzá tartozó cikket is, hogy olvasd el, hátha megtudsz belőle valami érdekeset. Az ötlet nem rossz, szaladj el a kocsmába, hogy a betűvetés titkának beavatottja légy!

Egész új világ tárul fel előtted, képes leszel felfogni a téged körülvevő feliratok jelentését, így azt a titokzatosat is, mely eddig a megismerésed határát jelentette, az áthághatatlan akadályt, az állomást, ahonnét nincs tovább vezető út, s mely így szól: A lift működtetéséhez nyomd meg a gombot. Hát, hajrá!

Pillanatok alatt beilleszkedsz új környezetedbe: összerúgod a port a bürokratával, és magadra haragítod a Cui-Cui Ouah-Ouah bolt vezetőjét, mikor megpróbálod ellopni tőle a morphoplastoc ujját. De azért ne add fel a próbálkozást, lépj inkább be a boltjába, és tekerd a csöveseknél talált csavart a légkondicionáló forgójára. Most, hogy elállt a szél, és a tulaj haja a szemébe lóg, nem láthatja, amint avatatlan kezek matatnak mesterséges ujja körül. Ezt ügyesen csináltad! Értelme ugyan nem volt, hisz mit kezdhetnél az extra ujjal, de azért mégiscsak ügyes volt.

Hamarosan rá fogsz jönni, hogy mégsem volt teljesen hiábavaló ezt tenned, de előbb el kell távolítanod Jeffet, a papagájt. Eddig a Moralisták Klubjában dolgozott kidobó emberként, így nem sok élvezetben volt része, de most megbabonázva bámulja a falra ragasztott pucér nő képét. Addig nem is hajlandó szóba állni veled, míg ecseted segítségével csinos bikinit nem rajzolsz a hölgyre, ezután viszont mély önsajnálatba zuhan, és az állása elvesztéséről kezd panaszkodni. Elmondja, hogy szörnyű a madarak sorsa, hisz elég, ha elvesztik farktollaikat, máris mindenki eltaszítja őket maguktól, és ezen már semmi sem segíthet… Én személy szerint hamar meguntam a nyafogását, inkább feldíszítettem a kocsmánál talált tollakkal, hadd örüljön neki. Szerintem tégy te is így, hamarabb szabadulsz tőle.

Most, hogy ezt elintézted, ideje, hogy szórakozás után nézz, a Város piroslámpás és szerencsejáték negyedét fogod felkeresni… ha megtalálod a titkos járatot. A szoba sötét sarkában kapcsolót találhatsz, mely floppert és gloppert, két fényvisszaverő eszközt hoz működésbe. Állítgasd őket addig, míg a kicsapó sugárnyaláb pont bele nem talál az orrba, mely valójában maga a kulcslyuk, és a kulcs hozzá a bejáratnál talált ujj. Fúj! Ez tetszik. :)

A játékterem valójában fogadóirodaként működik, bizonyos pénzmennyiség leszurkolásáért cserébe megtippelheted, a két hatalmas harcos közül melyik kerül ki győztesen a küzdelemből. A kalitkába zárt bajnoktól kérhetsz tanácsokat a várható kimenetelt illetően, de hamarosan rá fogsz jönni, hogy gondolatati egyedül a dopping körül járnak, téged is megpróbál rávenni egy tabletta lenyelésére. Természetesen ne egyezz bele, rendelj inkább tiszta vizet a pincértől. Arról már igazán nem tehetsz, hogy kihasználva figyelmetlenségedet, mégiscsak belecsempészik az anyagot az italodba. Hehe! A hatás nem marad el.

Ellenállhatatlan késztetést érzel, hogy összetörj valamit, és ennek szegény flipper látja kárát, mely a főtéren árválkodik. A harmadik vereség után megelégeled a hiábavaló próbálkozást, és pár jól irányzott rúgással átsegíted az elektromos kütyük Valhallájába. Igazán nem szép dolog így bánni szegény, ártatlan gépezettel, de hát ezt teszi a rossz környezet. De legalább felveheted azt az érmét, mely kiesik belőle.

Remélvén, hogy új keletű gazdagságod látván talán a közelben ácsorgó lány szóba áll veled, nyerj még két strult az automatán. Sajnos ez is kevésnek bizonyul, hiszen te is tipikusan abba a kategóriába tartozol, akit a nők vagy elhajtanak maguktól, vagy rögtön legbelsőbb titkaikba avatnak be, ezáltal kizárva még a lehetőségét is a könnyed khm… kapcsolatoknak. Így lesz ez most is, Még az utcalány is a királyi udvarban betöltött titkárnői szerepéről kezd mesélni, és a kezedbe nyomja Azimuthtól kapott kőhalat, mely győzelmed kulcsa lehet, és amit persze idegességedben rögtön leejtesz. Kellemetlen, roppant kellemetlen. Ha nem tudtad volna meg a trónterem digikódját is, azt mondanám, kész csőd az életed.

Ez a környék és a bürokrata irodája gyakori színtere a különleges természeti jelenségeknek, hívd fel néhányszor a meteorológiai szolgálatot a tobozonodon, míg meteor becsapódásról nem hallasz. Akkor siess a helyszínre, és a részegestől kapott figyelőddel számítsd ki a pontos koordinátákat. Előbb-utóbb talán lesz annyi eszed, hogy ne várd meg, míg pont rád esik a lángoló kavics, és fölveheted a lepattant darabkáját, addig pedig számolgasd a fejed körül repkedő piciny csillagokat!

Ha már így belejöttél a tobozonálgatásba, hívd fel a blotoflatron téren olvasott álláshirdetés számát is, csak hogy újabb nőnemű egyén elutasítását hallhasd, noha ez alkalommal csupán munka szempontjából.

Miután láthatólag mindent elkövettél, hogy lerombold önbecsülésed maradékát, a hátsó ajtón át vedd az irányt a kocsma felé! Italt nem kapsz, csupán lehetőséget rá, hogy kikapd a pincér zsebéből a sörnyitóját. Az is valami…

Lehangoltan bandukolva derítsd fel a még be nem járt területeket: menj el a Nagyparóka térre, a Bouzouk templomhoz, a Kiszáradt szökőkúthoz, és közben zaklass mindenkit értelmetlen kérdéseiddel, hátha ezáltal egyikük nálad is rosszabb hangulatba kerül.

Magasztos célod ugyan nem éred el, ám hasznos információk birtokába jutsz, valamint lehetőséget kapsz rá, hogy az erejét vesztett Bölcstől egy strulért sapkát, a Nagyparóka téri butikostól pedig két műtestrészt vásárolj… már csak pénzt kell szerezned.

Térj vissza a szórakozóhelyekre, egészen pontosan a Virtuális Utazás Tornyába, és játssz Itt a pirost, míg össze nem szedsz tíz-tizenöt strult, aztán az iroda vezetőjével cseréld el a meteordarabkád bluxture dióra. Ez a dió köztudottan a világ legkeményebb héjú termése, melynek feltörésével külön tudományág foglalkozik. De le merem fogadni, hogy még senkinek sem jutott az eszébe kátrányba dugni, majd rápottyantatni egy kisebb meteort. Pedig elhiheted, rendkívül célravezető módszer. Még értékes belsejéből is alig marad valami.

Most már megveheted a hasznos holmikat, az ing előlapot, és a különös árnyékhoz tartozó szemeteszsákot pedig fel. Azért nem árt, ha nyitott vagy egyéb érdekességek iránt is, mint például a tereken olvasható hirdetésekkel kapcsolatban: ha párszor felhívod a Szív a testhez show jelentkezési irodáját, magától Miss. Coh-Cottól, a multimilliomos szépségideáltól kaphatod a legújabb elutasításod. Ah, az élet oly csodás!

No, ez eddig csak bemelegítés volt, hamarosan találkozni fogsz a világ legkülönösebb bölcseivel és legbolondosabb bölcseleteikkel. Hatalmas erők birtokosa leszel, puszta akaratoddal képess leszel a hajnövekedés gyorsítására, a király lovaggá üt hősi szolgálataidért, és végül legyőzöd magát Nagyparókát, elűzve a Gonosz hatalmát Városodból. De erről csak a jövő héten olvashatsz, addig is próbálkozz lelkesen a továbbjutással!

De elég a szórakozásból, ideje, hogy lassan hozzáfogj a Város megmentéséhez. Kezdetnek talán megteszi, ha feloldod a bölcseket sújtó átkot. Ehhez először be kell jutni a templomba, melynek megvesztegethető őre él-hal a bluxture dióért.

Bár ily módon elestél ettől a finom csemegétől, azért az Ízlelés Bölcs cellája előtt a szemét közt kutakodva találhatsz némi hasznosítható finomságot, valamint kukafedőt és gázolajas kannát.

Nem neked találták ki a guberálást, a fecsegéshez sokkal jobban értesz, folytasd az emberek zaklatását. Beszélgess a Szó Bölcsével, csengess be a Tehetség Bölcsének lakásába a feleségéhez (KAH LRZ GOZ GNEE), majd húzd ki magad, és csekély méltóságod maradékát összeszedve vonulj be királyodhoz, a trónterembe (ZIG STO DRU BLAZ).

Kár volt a nagy felhajtásért, senki sem foglalkozik veled: szegény Erő Bölcs majd megszakad másfél kilós súlyzója emelgetésében, a király pedig a kényszerjózanok zavaros tekintetével bámulja tobozonja képernyőjét, hátha az eléggé elbutítja, hogy ne kelljen a világra figyelnie. Mikor megrángatod a ruhaujját, azért csak odavet pár rutinmondatot, melyekbe valahogy belekeveredik az uralkodás szótagja is, első a nyolc hatalom közül. Hálából te is szolgálatára lehetsz, a pincértől csórt sörnyitóddal pattintsd le itala kupakját, hadd örüljön a drága az előtte álló buta kábultságnak. Bár az okos emberek azt mondják, a jótett jutalma maga a jótett, azért ne utasítsd vissza a lovagi kinevezést, és az ezzel járó jelvényt, a Kulcstartót.

Kapd fel a sarokba ragadt rágót, hogy javíts leheleted frissességén, majd látogasd meg az Ízlelés Bölcset kicsiny birodalmában (KAH BLAZ ZIG STO). Úgy látszik, nem vagy elég fontos ember ahhoz, hogy pár szónál többet váltson veled, de azért ne add fel a lejmolásra irányuló fennkölt elképzeléseidet, ugorj be a tanácsterembe (BLAZ KAH ZIG DRU), ahol nyüzsögni szoktak a gazdag emberek, kiknek az alamizsna osztogatása meg se kottyan.

Megint nem jársz szerencsével, itt csupán a lestrapált Idő Bölcs nyüzsög, aki a Szó Bölcs kódján kívül mindössze hosszú és unalmas beszédekkel szolgálhat. Jobb, ha megszöksz előle, amilyen gyorsan csak tudsz.

Ideje, hogy a kéregetés után megismerd a naplopás módozatait is, menj a gyár elé, és a padon elnyújtózva fogj hozzá az ottfelejtett újság lapozgatásához. A kikapcsolódás nem tart soká, rögtön az első oldalon imádott Miss. Coh-Cottod mosolyog rád a fényképről, méghozzá Nagyparóka oldalán, aki a szupersztár vőlegényeként szerepel.

Hát, tudod, ilyen az élet. Ha beavatást akarsz nyerni az önsajnálat felsőbb régióiba, raboltasd el a nevelőapád, szeress bele, a lehető legelérhetetlenebb nőbe, aztán várj, míg legádázabb ellenfeled feleségül nem kéri. Csodálatos élményben lesz részed, a világ egy csapásra megáll, értelmét veszti az idő, és te csak ülsz, és ülsz, és ülsz…

Na jó, ezt már unom. Csipkedd magad, míg némi élet költözik beléd, aztán csörömpölj a szemközti ajtón, hogy a kis emberke végre rádöbbenjen, neki is jobb, ha hamar megvigasztal. Nem tudom, miért várt ennyi ideig, hisz sokkal előbb is átnyújthatta volna Azimuth telefonszámát, ahol előre letárolt üzenetét hallgathatod meg. Lelkesítő szavai új erővel töltenek el, és bár fogalmad sincs még, mihez kezdj a jövőben, nagy lelkesedéssel fogsz hozzá a cselekvéshez.

Különleges helyre fogsz ellátogatni: a börtön előtti csatornarácson át besettenkedhetsz prof. Tourneboule laboratóriumába, ki fogva tartja a Termékenység Bölcsét, a nagytanács fejét. No, nem mintha túl sokat tudnál kezdeni vele, egyelőre elégedj meg az itt található schnaplure maggal, aztán uzsgyi ki a tetőre.

Bizonyára te is azon emberek közé tartozol, akik ellenállhatatlan késztetést éreznek, hogy a régóta magukkal hurcolt gázolajjal beindítsák a leállt ventillátorokat, majd fejüket a propellerek közé dugva beszippantassák magukat a szellőzőnyílásba. Ha nem, akkor is ezt kell cselekedned, hisz másként nem juthatsz be a Moralisták Klubjába, és sosem leszel képes felemelő beszélgetést folytatni a világ legsavanyúbb, legvaskalaposabb kritikusaival.

Mondjuk, ebben így sem lesz részed, ezeknek a szürke kriptaszökevényeknek fogalmuk sincs arról, mi az élet, milyen széppé tudják tenni a váratlan, meghökkentő történések. Tanítsd meg nekik: pakold a szemeteszsákot a szénserpenyőre!

Eh, ezek a kukacok javíthatatlanok, picit sem tudnak örülni a bűznek és füstnek, inkább méltatlankodni kezdenek, hogy „jaj, most aztán megvakultunk, nem látunk és különbeni is, ez igazán borzasztó!” Hagyd magukra őket, kérd meg inkább Jeff barátodat, engedjen be a főnökhöz, ki megtartandó beszédjére készül a tükör előtt.

Ő már murisabb figura, bizonyítja ezt hódító, piros alsónadrágja, mely gyakorta elővillan, amint a mutogatásba belemelegedvén lecsúszik túl bő nadrágja. Segíts rajta, ne kelljen tudóstársai előtt szégyenkeznie, nyújtsd át megboldogult játék mackód gombszemét, óvja azzal méltóságát.

Míg kivonul a teremből, hogy előadja nagymonológját, te foglald el magad videózással, hátha ragad rád némi kultúra. Tényleg ez a cél, ezért aztán ne Miki bohóc kalandjait, vagy a Hegyes-völgyes vénuszdombokat válaszd, inkább hallgasd meg a Művészeti Szótagot a díva előadásában. Lehet, hogy kevésbé szórakoztató, de tagadhatatlanul hasznosabb a fent említett remekműveknél.

Ha egyszer magával ragad a hatalom varázsa, nincs megállás, marokszám akarod magadba tömni a tudást. Rohanj vissza a templomba, egyenest a Szó Bölcsének szobájához (BNZ BNZ BNZ GLAP), és a csöngetésre kikukkantó háziállatból szedd ki a Szótagot a babszemért cserébe. Ám a hatalomnak csak akkor van értelme, ha megosztod másokkal, különben saját elméd börtönébe zár, add hát vissza jogos tulajdonosának, hogy elfoglalhassa helyét a nagytanácsban - és az sem utolsó szempont, hogy memóriáját visszakapván elárulja az Egészség és Termékenység Bölcs szobájának kódját.

Mivel nem találod otthon őket, csak egy üzenetet, miszerint egyikük a Virtuális Utazás Tornyába ment rendbe tenni a gépet, szaladj oda, és fizess be a játékra. Bár a digitális valóság megtévesztésig emlékeztet a kinti világra, nem esel kétségbe, fegyvered megragadva, bátran szembeszállsz a túlerővel, és kiszabadítod a Bölcset, ki hálából kimondja a saját Szótagját, majd elvonul, magában morogva, amiért képessé tette a gépet, hogy elektromos impulzusokkal valóban elpusztítsa bajba jutott áldozatait. Hoppá… Hehe!

Ha már így belejöttél a segítségnyújtásba, add vissza a Tehetség Bölcs szótagját, majd hívd fel az időjárás előrejelzést, hogy megtudd, hol töltheted fel esővízzel a tőle vásárolt kalapot. Ez egyike lesz leghasznosabb tetteidnek, hisz két dologra is használhatod. Egyrészt megszerezheted az Idő Bölcs szótagját, mikor a Cui-Cui Ouah-Ouah boltban beletöltöd a vízórába - miután a rágóval betömted a csövön tátongó lyukat. (Utána ne felejtsd el visszavenni a gumit, hisz maradt még benne vagy kétórányi friss lehelet!)

A másik felhasználási módja schnaplure fűszertermesztés, melyhez előbb el kell ültetned a magot a kiszáradt kútba, aztán jó alaposan meglocsolni. Ebből készíti az Ízlelés Bölcs híres bouzouioliját, a boozook nemzeti táplálékot, mely köztudottan képes távol tartani a gonosz lelkeket.

Most már elég jól állsz, lassan kezdhetnél is valamit a bűvös szótagokkal. Készítsd el a memória (vezető, alap, vezető), a diagnosztikai (alap, gyógyító, alap) és a múlt formulát (idő, alap, vezető). Én a legérdekesebbnek ez utóbbit tartom, imádom, azt a bizsergető érzést, amint egyik idősíkból a másikba csúszol. Ha akarod, te is kipróbálhatod, méghozzá az emléktéren, a hős katona szobránál.

Pont a Nagy Csata végére érkezel, mikor az ugrásra kész szobrászok hozzáfogtak a győztes hadvezér megmintázásához. Kapd fel a kukoricacsutkát, és szegény partra vetett halat a nagy szikla mögül, aztán interjúvold meg a pillanatnyilag még túlélőnek számító boozookot, hátha elárul pár adatot, amitől a jövőben tátva maradhat a történelemkutatók szája. Ő az utolsó nagy lovag, kinek becsületkódexe tiltja, hogy szóba álljon az ellenséggel. Mutasd fel neki a Kulcstartód, bizonyítván hittestvéri összetartozásotokat. Megindító beszédet tart a széfről, melybe elrejtette rendje büszkeségét, az Energia Szótagot, valamint a hősök kürtjéről, mely a becsület feltámadásának záloga lehet. Rád bízza, hogy őrizd jól, és ne hagyd, hogy az ellenség rátegye mocskos kezét.

Igazából, annak eszébe sem jut ilyen dolgokkal foglalkozni, fontosabb számára, hogy megpróbálja kihalászni azt a kis halat, mely - isten tudja, hogy történhetett ilyen - véletlenül pont a páncéljába ugrott a kezedből. Minden esetre elég nevetséges látványt nyújt, amint izeg-mozog, hogy megszabaduljon kicsiny kínzójától.

De megvan az ideje a mókának és megvan a komolykodásnak: okos emberek azt mondták, meg kell adni a tiszteletet a legyőzöttek szellemének. Fúdd meg a kürtöt, hadd távozzon békében a lelkük.

A felhangzó nyögések alapján úgy tűnik, valaki mégsem siet annyira odaátra, inkább megpróbál kimászni a mázsás kőtömbök alól, melyek betemették. Segíts neki, mielőtt teljesen palacsinta lesz belőle. (Ha már puszta kézzel nem megy, próbálkozhatsz a közelben heverő szigonnyal is.) Bár a mentési kísérleted több gonddal járt, mintha semmit se tettél volna, csodával határos módon mégis viszonylag épségben sikerül előhúzni a szerencsétlenül járt boozookot, aki - abbéli reményében, hogy így talán megszabadulhat óvó kezeid közül - felajánlja egész családja és leszármazottai segítségét, bármely gonddal fordulj is hozzájuk. Ez igazán kedves gesztus tőle, könnyed szívvel térsz vissza a jelenbe a hős hadvezér kissé megváltozott szobrához. :)

Nem szép dolog a haragtartás, legalább most bányászd ki a nyakából a halat, annál is inkább, mert ez már kőből van, és később jó hasznát veheted. Vagyis azon nyomban, amint ellátogatsz a börtön elé, ahol a megmentett boozook unokái hozzáfogtak boltjuk felállításához. Egyikük illendően köszönt, látszik, hogy náluk az adott szó nem röppen el oly könnyen, mint a kismadár a hurrikánban, és megtanít a hallás művészetére, mellyel a legkisebb zajokat is könnyedén felfedezheted, bár azon túl, hogy az idegeidre fog menni az öreg házak recsegése, és a szomszéd horkolása, egyéb gyakorlati haszna nincs.

Pattintsd a helyére a kőhalat a sziklán és vedd fel az előkerülő transzportozont, ezt az ügyes, „pillanatok alatt eljuttatlak bárhová” ketyerét. Kapd föl a csigaházat, a kőkart, majd próbaként repülj el a trónterembe, hogy a kapott kóddal (GLAP POO GNEE ZIG) előbányászhasd az Energia Szótagot a ládából. Ennek nagyon fog örülni a gazdája, ma sem keltél fel hiába… Bár erre rájöhettél volna kicsivel előbb is. :)

Ha eddig még nem tetted volna meg, add vissza az Idő Bölcs szótagját, és kérd el cserébe a Tanácsadó Szótagot. Ezzel előállíthatod az erő és a boldogság formuláját.

Az erő formula rendkívül vicces dolog, sok mindent véghezvihetsz vele, amelyben eddig nyüzüge külsőd megakadályozott. Például felveheted a hőn áhított papírsárkányt a játékbolt kirakatából, de hozzásegíthet munkaszerzéshez is, igaz, azért ahhoz másra is szükség van. Készíttess magadról fényképet a blotoflatron masinánál, de előbb csinosítsd fel magad: viseld az ing előlapot, a kékszem szemüveget, az erős, férfias állat, parókának a kátrányos pemzlit, valamit gyönyörűen szabályos - igaz, kissé sárgás - fogakként a kukoricacsövet. Az eredmény lenyűgöző, én a helyedben rögtön két fényképet készíttetnék.

A munkaközvetítő irodának kell eltobozonálnod az elsőt, a bürokratától szerzett légszennyezési kimutatással együtt. (Ugye, milyen jó, ha az embernek dagadó izmai vannak? Némi fenyegetéssel le lehet szerelni az akadékoskodó aktakukacokat.) Ezzel egész biztosan elbűvölöd a felvételt intéző termetes matrónát, akár azonnal munkába állhatsz.

Lépj át a kapun a kiküldött munkavállalási engedélyt átnyújtva, aztán tétovázás nélkül fogj hozzá a gyártósor irányításához. Vedd fel a kalapot, és próbáld fel a tükörnél. Amennyiben hibátlannak bizonyul, nyomd meg a fenti gombot, hogy megrendeld a díszdobozt. A futószalagon csomagold be, majd állj a víztócsa közepére, nehogy véletlenül abba pottyanjon a továbbított holmi. Segíts a kötöző gépnek a csomó megkötésében, tedd rá az ujjad, aztán az értelmetlen munkától kissé kimerülten, de büszkén állj a főnököd elé jelenteni, hogy készen vagy.

A rabszolgahajcsárnak még ez sem elég jó, addig-addig üvöltözik veled, míg teljesen fel nem megy benned a pumpa, és tombolni nem kezdesz. A mentők ugyan hamarosan megérkeznek, hogy bevigyenek a zárt osztályra, de azért elég időd lesz rá, hogy okozz pár kellemetlenséget az idegesítő paprikajancsinak. >:)

Már csak az a kérdés, hogy fogsz innét kijutni… állítom, hogy a legkényelmetlenebb póz dilimellénybe burkolva plafonba vert kampóról lógni, de szerintem akad pár fontosabb elintéznivalód. Én amondó vagyok, mocorogj kicsit, míg le nem huppansz a talajra, aztán kapd föl az egyetlen eszközt, mely rendelkezésedre áll, a láncdarabkát. Ezzel ugyan nem tudod kinyitni az ajtót, de a falakon felszaggathatod a gumipárnákat, hátha találsz másik utat, vagy legalább rábukkansz az ilyen helyeken mindig rosszul betekert csavarok egyikére. Az már tökéletesen megfelel a kulcsok pótlására. (Ne mondd nekem, hogy te még sosem nyitottál ki biztonsági reteszeket ilyennel a szádban!)

Nos, a szobácskádból kint vagy, de azért jó lenne a cuccaidat is visszaszerezni a szekrényből. Rögzítsd a csavarral a falhoz, hogy ne billegjen, így könnyedén kinyithatod. Már csak az utolsó gonddal, a kényszerzubbonnyal kell megbirkóznod. Mivel jobb nem jut az eszedbe, felhívod az adótanácsadás itt hallott számát (GNEE BNZ GLAP POO).

Ez jó ötletnek bizonyul, már amennyiben a célod az, hogy ismét fékezhetetlen haragra gerjedj a szemérmetlen, törvényesített rablók szövegeitől, és szétszaggasd béklyóidat. Ezután nem okozhat gondot az ápoló lecsapása és az ajtó kitárása a karral.

Azért ne nagyon igyekezz kifelé, most, hogy már megszabadultál a legdühítőbb gondoktól, beszélgess el a hagymafejű ápolttal, hisz azt hallottad, a növények rejtik a Növekedés Szótagját. Ennek az IQ-ja pedig épphogy eléri a haszonnövények szintjét.

Nem is nagyon örül az állapotának, mélységes letargiájában csak bámul maga elé, és azt se mondja, nyö… Segíts rajta, hívd segítségül varázserőd, hogy mosolyt csalj az arcára! És láss csodát, azonnal dalba fog, és kiejti a bűvös szót: Nyö… Khm, hurrá.

Végre a növekedés formulát (alap, zöld, tanácsadó) is előállíthatod, mellyel a Termékenység Bölcset fogod kiszabadítani a gonosz professzor Tourneboule fogságából. Bűvöld meg az őrült tudós szőrzetét, mely elképesztő ütemben nőni kezd… nos, legalábbis a tenyerén, mert másutt teljesen csupasz a teste. De már ez is épp elég okot szolgáltat rá, hogy elelmélkedjen a dolgon, és ezalatt a Zöld Szótagot gazdájának átnyújtva kisurranhassatok az ajtón.

Már csak egy Szótag hiányzik a teljességhez, ám ahhoz át kell jutnod az arisztokraták teraszára, mely korántsem egyszerű feladat, a Mester segítségét kell kérned. Már megtanított a füleid használatára, de minden érzéked ki kell élesítened, hogy elérj a megértés azon fokára, mikor bármi lehetséges. Vizsgáld meg a bürokrata előtti grafitit, hogy megértsd a szaglást, a látás fejlesztéséhez kapcsold be a nyilvános tobozont a kiszáradt kút alatti boltban, és ráncigáld egy ideig a kart a részeges sikátorában, hogy ura légy a hajnövekedésnek. Sajnos, itt elakadsz, hátra van még a Tudás utolsó, ötödik elemének megszerzése.

Emlékszel még az alkoholistára, akit valamelyest kijózanítottál a kávéval? Itt az ideje, hogy visszaadd neki az emlékeit. Bűvöld el a memória formulával, mire rádöbben, hogy az élete vakvágányra tévedt, börtönőri állását elvesztette, és oly mélyre süllyedt az alkohol posványába, hogy többé esélye sincs új munka szerzésére. Hát, ez bizony ciki, de szerencsére épp nálad van az extra fényképed, mellyel átverheti a munkaközvetítőt, ha csatolja hamis önéletrajzához. Az ajándékért és általában véve a segítségedért cserébe megtanít az egyetlen hasznos dologra, melyre pályafutása során szert tett: a römire. Halleluja! Meg van mentve a világ! Az elveszett tudás újra az emberiségé! Vagy miszösz…

Minden esetre, az legalább biztos, hogy van betöltetlen állás a börtönben. A kapuőr készségesen felvilágosít róla, hogy a belépéshez a 2B17-es formanyomtatványra lesz szükséged, melyet a bürokrata - némi memóriafrissítés után - átnyújt. Ennek birtokában örömmel üdvözölnek körükben a hős foglárok, kik miután kiosztották rád a kopaszoknak kijáró ablakpucolási munkát, felelősségteljes láblógatásba fognak.